A serpenyőben sistergő tojások meleg, megnyugtató illattal töltötték be a faházat, ahogy Szófia megfordította őket, és mosoly terült el az arcán. A lágy reggeli napfény beáramlott az ablakon, aranyló sugarakat vetve a pultra, és ritka nyugalom szállta meg. Az ilyen pillanatok, távol a város zajától, csupán a végtelen horizonttal körülvéve, pontosan azok voltak, amire Lucának és Szófiának szüksége
















