"Nem lehet komolyan gondolod," Luca hangja késszerűen hasított a termébe, hangszíne hitetlenséget és lekezeléstől csöpögött. Tekintete a hosszú, csillogó tárgyalóasztal túlsó végéről fúródott Sophiába, megvetéssel és valami veszélyesebbel, egy kihívással telve. Sophia nem rezzent össze. Előrehajolt, kezeit a fényes felületen kulcsolta össze, tekintetét Lucára szegezte, mintha merészelné többet mondani. "Ó, nagyon is komolyan gondolom," vágott vissza, hangja nyugodt volt, de mélyén forrongott. "Ha ez az egyesülés működni fog, egy dologban tisztán kell látnunk: én fogom irányítani a dolgokat." Csend ereszkedett a teremre. Az igazgatósági tagok, akik e nagy tétű megbeszélésre gyűltek össze, kényelmetlenül fészkelődtek székeikben, érezve a kettőjük közötti feszültséget. Papíron partnereknek kellett volna lenniük, de ahogy egymást bámulták, világossá vált, hogy ez a dominanciáért folyó harc. Luca keresztbe tette a karját, hátradőlt a székében, mintha egész napja lenne erre a játékra. "Irányítani a dolgokat?" ismételte, gúnyos mosoly kerekedett az ajkán. "Még a Drayton Tech-et sem tudod rendesen irányítani. Most azt hiszed, képes vagy az egész egyesülést kézben tartani?" Sophia körmei az asztal lapjába vájtak, de nem engedte, hogy a harag látszódjon az arcán. Még nem. "Ezt mondogatod magadnak, Luca? Hogy az aláásásom a legjobb esélyed az igazgatóság irányítására?" Hangszíne éles volt, egy selyem alatt rejtőző penge. "Nincs szükségem arra, hogy aláássalak," felelte Luca simán, futó pillantást vetve az igazgatósági tagokra, akik mindegyike igyekezett elkerülni a tekintetét. "A Drayton Tech-nél mutatott teljesítményed önmagáért beszél. Az elmúlt negyedévben nem volt növekedés. Sőt, a bevétel enyhén csökkent, nem igaz?" Mosolya kiszélesedett, ahogy a többi igazgatósági tag enyhén bólintani kezdett. A szúrás fájt, de Sophia nem hátrált meg. Piszkosul játszott, és ha háborút akart, megkapja. "Ez merész vád valakitől, akinek a legutóbbi vállalkozása csúfosan megbukott," mondta Sophia, hangja nyugodt, de szándékos. Nem kellett felemelnie a hangját. Szavai igazsága ostorként hasított a levegőben. Hetekig készült erre a találkozóra, beleásta magát Luca üzleti kudarcába. Most eljött az ideje, hogy felhasználja, amit talált. "Hogy is hívták? Varex Solutions? Egy ambiciózus start-up, amit felügyeltél, és hat hónap alatt milliókat vesztett?" Luca arcából egy pillanatra elszállt a szín, de gyorsan összeszedte magát, szeme résekre szűkült. Erre nem számított. A terem elcsendesedett, a feszültség úgy vibrált, mint az elektromosság. A többi igazgatósági tag nyugtalan pillantásokat váltott, bizonytalanul, hogy közbeavatkozzanak-e, vagy hagyják, hogy a kettőjük széttépje egymást. Luca előrehajolt, hangja mélyre süllyedt, méreggel átitatva. "Nem tudod, miről beszélsz, Sophia. A Varex nem az én kudarcem volt. Az..." "Ó, dehogynem," szakította félbe Sophia, hangja átvágott a szavain. Felvonta a szemöldökét, láthatóan élvezve győzelmének pillanatát. "Elolvastam a jelentéseket. Te irányítottad a finanszírozást, a felvételt és a végrehajtást. Mégis, felülről lefelé rosszul kezelték. A *te* vezetői képességeid mondtak csődöt, Luca. Ezért bukott meg a Varex." Csend. Luca állkapcsa megfeszült, és Sophia tudta, hogy sarokba szorította, legalábbis egyelőre. De azt is tudta, hogy ez még nem ért véget, közel sem. Luca harcos volt, és nem fogja hagyni, hogy ilyen könnyen nyerjen. "Azt hiszed, ez elég ahhoz, hogy lejáratss?" kérdezte Luca, hangja most halálosan csendes, szeme dühvel égett. "A Varex egyetlen projekt volt. Te viszont évek óta stagnálásba vezeted a Drayton Tech-et. Az embereid hűségesek, persze, de hol van az innováció? Hol van a növekedés?" Sophia felháborodott a vádon, de mielőtt válaszolhatott volna, az igazgatósági tagok egyike, egy idősebb férfi, Vincent Hale néven, megköszörülte a torkát, megpróbálva enyhíteni a helyzetet. "Talán a feladatra kellene összpontosítanunk," javasolta óvatosan, pillantást vetve rájuk. "Azért vagyunk itt, hogy az új vállalat vezetői struktúrájáról beszéljünk, nem pedig azért, hogy a múltbeli üzleti vállalkozásokat vitassuk meg." Sophia hálás pillantást vetett rá, de ez rövid életű volt. Luca nem hátrált meg. "A vezetői struktúráról beszélünk éppen," mondta Luca hidegen, figyelmét visszafordítva Sophiára. "És ha ez az egyesülés sikeres akar lenni, valakire van szükségünk, aki alkalmas a vezetésre. Valakire, aki tudja, hogyan kell innoválni, hogyan kell kockázatot vállalni, hogyan kell vezetni. És ez nem te vagy." Sophia érezte, hogy forr a vére, de nem engedte, hogy Luca lássa, hogy izzad. "És azt hiszed, te vagy az a személy? Az ember, aki még egyetlen vállalatot sem tudott megtartani anélkül, hogy az kicsúszott volna a kezei közül?" "Ez nem egyetlen vállalatról szól," csattant fel Luca, szeme lángolt. "Ez a jövőképről szól. És jelenleg én vagyok az, akinek van." Sophia előrehajolt, hangja veszélyes suttogásra váltott. "Az egyetlen jövőképed, Luca, az az irányítás. Át akarod venni ezt az egyesülést, mindent irányítani, és a saját akaratod szerint alakítani. De én nem fogom hagyni." Egy pillanatra egymás szemébe néztek, a terem körülöttük elhalványult, ahogy a harcvonalak megrajzolódtak. Egyikük sem volt hajlandó hátrálni. Ez már nem csak az egyesülésről szólt, hanem személyes volt. A büszkeségről, annak bizonyításáról, hogy ki az igazi vezető. Aki át tudja venni az irányítást, győzni és dominálni. "Talán egy közös vezetői struktúra előnyös lehetne," javasolta egy másik igazgatósági tag, egy Evelyn nevű nő, habozva, érezve, hogy a feszültség kicsúszik az irányítás alól. "Mindketten egyedi erősségeket hoztok az asztalra, elvégre. Miért ne..." "Közös vezetés?" gúnyolódott Luca, félbeszakítva őt. "Ez nem így működik. Nem lehet két ember egy hajó élén. Valakinek vezetnie kell, és én leszek az." Sophia érezte, hogy a hideg düh hulláma önti el az arroganciája miatt. Kiegyenesedett, háta megmerevedett, ahogy a teremhez fordult, hangja hangos és érthető volt. "Ennek az egyesülésnek két vállalatot, két családot kell összehoznia. Ez nem diktatúra, Luca. És nem fogom hagyni, hogy azzá tedd." Luca ajkai kegyetlen mosolyba torzultak. "Azt hiszed, van választásod?" "Igen," mondta egyszerűen, rámeredve. "És ennek az igazgatóságnak is." Vincent, érezve, hogy vissza kell szereznie az irányítást, felemelte a kezét. "Szavazzunk róla," mondta határozottan. "Az igazgatóság döntse el, ki legyen az egyesült vállalat vezérigazgatója." Sophia érezte, hogy szívverése felgyorsul. Ez az... az a pillanat, amikor minden megváltozhat. Luca ugyanolyan elszántnak tűnt, tekintetét az igazgatósági tagok arcán futtatta végig, megpróbálva felmérni, hol vannak a lojalitásaik. "Rendben," mondta Luca, hátradőlve a székében, magabiztosságot árasztva. "Szavazzunk. Nézzük meg, ki az, akit ez az igazgatóság alkalmasabbnak tart a vezetésre." Sophia körbepillantott a teremben, szemkontaktust teremtve minden igazgatósági taggal, csendben könyörögve nekik, hogy lássák be a helyzetet. Hogy lássák túl Luca bravúrját, és ismerjék fel képességeit. Ő vezette a Drayton Tech-et nehéz időkben, stabilitást és hűséget hozott a munkatársai között, valami szilárdat épített. Lucának lehet, hogy van karizmája, de neki van tartalma. "Szavazzunk," mondta, hangja nyugodt volt, annak ellenére, hogy a feszültség vibrált a levegőben. Ahogy a szavazatok leadták, Sophia szíve a mellkasában dobogott. Érezte Luca tekintetét magán, ahogy gúnyos mosolya egyre szélesebb lett minden eltelt másodperccel, mintha tudna valamit, amit ő nem. Végül az utolsó szavazatot is összesítették, és Victor megköszörülte a torkát, kezében tartva az eredményeket. "Döntetlen," mondta, hangja hezitáló. "Az igazgatóság egyenlően oszlik meg. Öt szavazat Alvarez úrra és öt szavazat Drayton kisasszonyra. Én továbbra is a közös vezetést javaslom." Sophia szíve lesüllyedt, és látta, hogy Luca gúnyos mosolya teljes vigyorba fordul. "Úgy tűnik, ezt valahogy másképp kell eldöntenünk," mondta simán, hangja diadalmas volt. Mielőtt Sophia válaszolhatott volna, az igazgatósági tagok egyikének telefonjából éles rezgés törte meg a csendet. Egy Charles nevű férfi, aki az asztal végén ült, diszkréten kihúzta a telefont a zsebéből, és rápillantott a képernyőre. Úgy tűnt, senki más nem vette észre, de Sophia elkapta, ahogy ajkai ravasz mosolyra húzódtak, miközben gyors választ gépelt. Ujjai táncoltak a képernyőn, mielőtt visszacsúsztatta a telefont a zsebébe, túlságosan is elégedettnek tűnt magával. Charles felnézett a telefonjáról, arca semleges maszk volt, teljesen megfeledkezve arról, hogy Sophia észrevette a kifejezését, bár minden további gondolat nélkül elhessegette. Ahogy a találkozó folytatódott, Sophia gondolatai cikáztak. Valami nem stimmelt. Az egyesülés kezdettől fogva vitatott volt, de most úgy érezte, mintha valaki a háttérből rángatná a szálakat. Valaki azt akarta, hogy egymás torkának essenek. És sikerrel jártak. Sophia lopva rápillantott Lucára, aki még mindig a vélt győzelmében sütkérezett. Bárcsak tudná, mi történik valójában. Ez már nem csak az egyesülés irányításáért folyó harc volt. Valami sokkal nagyobb, és sokkal veszélyesebb. "Ha Luca azt hiszi, hogy megnyerte ezt a kört, téved," gondolta Sophia, szíve elszántsággal keményedett meg.