Emlékeztem még azokra az időkre, amikor Lexi egy apró garzonban lakott – ráadásul lakótárssal. Tulajdonképpen a közös szegénység kovácsolt össze bennünket. A pincérkedés, az a kétes hírű bár, ahol éjszakánként dolgoztunk, és ahol egész éjjel sikamlós alakok nyomultak ránk. És a rengeteg munka: ő nappal dadusként dolgozott, olykor kutyát sétáltatott. Én egy másik helyen pincérkedtem mellette. Aztán