Amikor az ütés elmaradt, lassan felnéztem rá. A saját gondolataiba merült. – Apa? – suttogtam végül. – Miért? Mélyet sóhajtott. – Nem voltam jó apád – mondta végül. – Mostanában nem. Nos… azóta nem. Sosem ismerte el önszántából a múltat. Csak akkor tette, ha én hoztam fel. És akkor is csak azért, hogy leüvöltsön: soha ne említsem, soha többé ne hozzam szóba. – Te jó apa vagy. Ahogy kimondtam, maga