Felix a magasba emelte a telefonját, mint egy apró karmester, aki épp zenekart vezényel. Chopin Holdfény szonátája áradt szét a szobában, ezüstös hangjegyek hálóját szőve körénk.
Evett egy falatot a tortából, és lehunyta a szemét, ahogy az ízek táncot jártak a nyelvén.
– Ez hihetetlen – lehelte, hangjában némi áhítattal. – El is felejtettem, milyen finom.
Elmosolyodtam, és éreztem, ahogy a szívem
















