– Köszönöm – suttogtam. Rövid, meglepett mosollyal válaszolt. Mintha meglepő lenne, hogy köszönetet mondok neki. Miért is ne tenném? Minden tiltakozásom dacára, a fejemben kavargó gondolatok ellenére – hogy nem akarok menni, nem akarok hozzáköltözni –, minden porcikám azt követelte, hogy vele tartsak. Természetesen vele akartam menni. Ő volt életem szerelme. És ő volt az, aki kiragadott nyomorúság