A folyosón visszhangzott közös gyászunk halk zaja. A hideg tölgyfán térdeltünk, összegabalyodott végtagokkal és könnyáztatta arccal, zokogásom melankóliát szőtt a csendes házba. Fejem a mellkasán pihent, egyenletes ritmusa metronómként szolgált saját szívem kaotikus dobogása ellen. – Annyira sajnálom, Flora – suttogta, hangja megbánástól volt rekedt. – Soha nem akartam, hogy ez történjen. Soha nem