– Andrea, hogy mersz Leonie-t lelöknöd a lépcsőn? – Mrs. Hamilton Andreára mutat, ujja a dühtől remeg. Bárcsak át tudná szúrni a menyének a koponyáját. Az Aitkenék csendben állnak a sarokban, túlságosan szégyellik magukat ahhoz, hogy bármit is mondjanak. Lance kérdőn néz Andreára, de ő visszatekint rá, kihívóan. A múltban lefagyott volna a helyszínen, túlságosan zavarban ahhoz, hogy megvédje magát. Most úgy tűnik, Lance-t vádolja, mintha neki kellene szégyenkeznie. – Ki ez a harcias nő? – töpreng Lance. – És pontosan mit próbál tenni? Andrea összevonja a szemöldökét Lance-re. Annak ellenére, hogy Leonie bal szemét egy sötétlila folt takarja, Andrea önteltebb és magabiztosabb lett, amióta a másik nő megérkezett. Lance azonnal észreveszi ezt a finom változást Andreában. Ez egy nyílt provokációnak tűnik. Rájön, hogy Andrea küldhette Leonie-nak a titokzatos üzenetet, ami a házba invitálta. Érdeklődés és kíváncsiság kúszik be Lance számító, éles tekintetébe. – Igaz, hogy lelökte Summer kisasszonyt a lépcsőn három nappal ezelőtt, Mrs. Hamilton? – kérdezi egy újságíró. – Az a hír járja, hogy válni szándékozik – kiabálja egy másik –, emiatt van ez? – Van valami Mr. Hamilton és Summer kisasszony között? – Andrea, féltékenységből lökte le? – A terhesség még számít? – Terhesség? Azt hiszem, ez Lance-től függ – válaszolja Andrea. Halványan elmosolyodik, és provokatívan Lance-re mered. Látni akarja, hogyan kezeli a helyzetet. Végtére is, a Mrs. Hamilton egy változó cím, de gyermekkori szerelme iránti gyengéd érzelmei nem változhatnak olyan könnyen. Valóban elviseli, hogy a szerelme előtt beszéljen a képzelt terhességéről? Terhesség? Leonie döbbenten fordul Lance felé. Azt akarja, hogy Lance ránézzen, hogy egy mosollyal vagy egy fejbólintással megnyugtassa. De attól a pillanattól kezdve, hogy belépett a szobába, még csak rá sem pillantott. Ehelyett Andreára szegezi a tekintetét, és olvashatatlan érzelemmel figyeli őt. Mintha egy izgalmas új játékot nézne, mérlegelve a lehetőségeket. – Mi történt azzal az undorral, ami a szemében volt, amikor régen ránézett? – töpreng Leonie. – Válnak vagy nem? Egyre növekvő moraj száll fel a szobában, ahogy a tömeg találgat. Lance hirtelen türelmetlen lesz az egész jelenettel, és bejelenti: – Jó híreket várhatnak Mrs. Hamilton és tőlem. Szavai még nagyobb nyüzsgést okoznak. Mindenki tudja, hogy a neves család rejtélyes módon működik, de ez a sajtótájékoztató megdöbbentő volt. Az újságírók bólintanak egymásra. Tudják, hogy a bejelentés Lance végső szava. – Kérem, távozzanak most – mondja Robert. – Ha további hírek lesznek a párral kapcsolatban, tájékoztatni fogjuk önöket. A testőrök megkapják a parancsot, és elkezdik kiüríteni a szobát. Egy újságíró, aki nem akarja feladni, megkérdezi: – Terhesség vagy válás híre? Nincs válasz. A testőrök megragadják a férfi karját, és kivonszolják a szobából. Leonie elfehéredik a terhesség újbóli említésére. Leereszti a fejét, és félreáll, megcsaltnak és igazságtalannak tűnik. Andrea átlátja minden kifejezését és mozdulatát. Az egyik percben ravasz és gonosz, a másikban pedig tisztaságot és ártatlanságot színlel. Milyen jól tud színlelni! – Leonie – int neki a tiszteletreméltó Mrs. Hamilton. Leonie lopva Andreára pillant, mintha felmérné a versenyt, és odamegy Mrs. Hamiltonhoz. – Gyere a szobámba – mondja Mrs. Hamilton. Leonie érti, hogy Mrs. Hamilton négyszemközt akar vele beszélni, és engedelmesen követi az idősebb nőt. Ahogy elhagyja a szobát, csábító pillantást vet Lance-re, de úgy tűnik, ő nem veszi észre. Gyorsan leereszti a fejét, a szíve hevesen dobog a fülében. Az újságírók mind elmentek. Mrs. Hamilton is elment. Anthony rájön, hogy ő és a családja nem időzhetnek sokáig, és sietve kivonulnak a szobából. Csak Robert, néhány szobalány, Lance és Andrea marad a nagy ebédlőben. A légkör még mindig hihetetlenül feszült. – Kérd meg Mrs. Hamiltont, hogy menjen vissza a hálószobába. Lance nyel egyet, és Andreára mered, aki a jelenlegi helyzetére immunisan tovább iszik. Meg kell szorítania a fogát, hogy a "kérd meg" szót használja. A szobalányok Andreához sereglenek, hogy kikísérjék a szobából. Hirtelen egy pohár repül a levegőben, és összetörik a lábuk előtt. Megdöbbenve a szobalányok megállnak, várva, hogy meglássák, mit tesz Andrea legközelebb. Andrea nyílt ellenszenvvel felméri Lance-t. Aztán feltűri a ruháját, leveszi a magas sarkú cipőjét, és felmászik az ebédlőasztalra. – Mrs. Hamilton, ez túl veszélyes – tiltakoznak a szobalányok. – Kérem, jöjjön le. Csörömpölés! Andrea egy másik poharat dob el, majd egy finom aranylevél mintával borított tányért. A tányér a levegőben Lance felé repül. A szolgák sikoltoznak: – Mr. Hamilton, vigyázzon! Lance kissé megdönti a fejét, és a tányér elsuhan a füle mellett. Gyorsan és hevesen a falba csapódik, bizonyítva, hogy meg akarta sérteni. – Terhes? Veled? – sziszegi. – Viccelsz velem. Egy másik tányér elvéti a célpontját, és Andrea csalódottnak érzi magát. Előrehajol, és megragad egy tányért a lába közelében, és újra Lance-hez vágja. – Lance, félsz elválni tőlem? – kérdezi. Dühös. Azt hitte, hogy a terve hibátlan. Meghívta az Aitkenéket, gyermekkori szerelmét és a sajtót, hogy biztosítsa a győzelmét. Feltételezte, hogy a válás kőbe van vésve, de ezt az abszurd történetet használta a terhességről, hogy megváltoztassa a helyzetet és tönkretegye a tervét. – Ennyire válni akarsz? – kérdezi őszinte kíváncsisággal. Andrea kész egy másik tányért eldobni, de megáll. Épp bólintani készül, amikor azt mondja: – Kár, hogy én már nem akarok annyira válni. Bumm! Egy üveg vörösbor törik szét Lance lábánál, beterítve drága cipőjét és nadrágját. – Miért nem? – követeli Andrea. Botladozva Lance asztalának végéhez ér. – Egy szenvedélyes éjszaka beleszeretettél belém? – kérdezi gúnyosan. Lance gyorsan megragadja az asztalról, és a vállára veti. Úgy tartja, mint egy ragadozó, amely éppen elkapta a zsákmányát. Andrea kiabál és küzd, ahogy csak tud. Ököllel üti a hátát újra és újra: – Lance, válj el tőlem, különben... Lance érdeklődéssel és szórakozottan felvonja a szemöldökét: – Különben mi? Gúnyos hangja felbőszíti. Vonaglik, és ő áthelyezi a súlyát, menyasszonyi stílusban viszi. Elfordítja a fejét, és hevesen megharapja a kulcscsontját. Vér szivárog a sebből, és vörössé teszi a selyem ingét, de Lance még csak meg sem rezdül. Továbbra is viszi a lépcsőn fel, a folyosón végig, végül ráhajítja a királyméretű ágyára. – Hülye! – Andrea feltámaszkodik a könyökére. A mélyen kivágott ruhája olyan látványt tár fel, amely felkelti a vágyát. Lassan kigombolja az ingén lévő aranygombokat. Általában nem az a férfi, aki élvezetekbe merül. A múltban Andrea minden lehetséges módszert kipróbált, hogy elcsábítsa, de ő továbbra is érdektelen maradt. Valójában ritkán elégítette ki magát. De ez az új Andrea, ez a merész és szemtelen nő, aki sértegeti és támadja őt, felkelti az érdeklődését. Egyetlen nő sem bánt vele még így. Andrea érzi, hogy az ágy besüpped a súlya alatt, és ő fölé helyezkedik, erre Andrea összevonja a szemöldökét. Nyilvánvaló, mit akar. Arcon akarja ütni, vagy oda rúgni, ahol fáj, de úgy dönt, hogy inkább a csábítását használja. – Tényleg belém szerettél? – suttogja. – Azt hittem, azt mondtad, hogy orvosi segítség nélkül nem tudsz felállni rám? Provokálja őt? Ez még mindig része a válási tervének? Lance-t nem érdekli. Senki nem válhat el tőle. Ha válás lesz, annak az ő döntésének, az ő bejelentésének kell lennie. Megfogja a kezét, és a nadrágjához vezeti, a merevedő részhez szorítva: – Úgy tűnik, most már tudok – mondja. Forró és kemény. Andrea szeme elkerekedik a meglepetéstől: – Lance, mit akarsz? – Mit akarok? – A tekintete intenzív és követelőző. – Örökösöket akarok veled nemzeni, Mrs. Hamilton, mit szólsz hozzá? Ez egy kérdés, de nem úgy hangzik, mint egy kérdés. Fontos döntést közöl vele. Andrea arcon akarja csapni, de sajnos a feje fölött tartja a kezét. Dühös, de vágyat érez a gyomrában. Ránéz: – Tudod, milyen vagy most?