Lance szarkasztikusan néz rá, és a jelentése magától értetődő. Andrea egyedül áll, elszigetelten és tehetetlenül; a tekintete a gombjai közül a második és a hideg szeme között cikázik. Egész nap ingerült hangulatban van, és a sérülései látszólag még nyűgösebbé teszik. Tudja, hogy kerülnie kellene a további felzaklatását, és azt is tudja, hogy a jelenléte elkerülhetetlenül irritálni fogja. – Bemegy