NÉHÁNY perccel kilenc óra előtt érkeztem, lassan vonszolva a lábaimat az út piszkos járdáján. Küzdöttem, hogy eljussak a kunyhóhoz, ahogy Kaila néni oly türelmesen mutatta, nem tudva, hogy a tegnap éjjeli eső mindent sártengerré változtatott. A lehullott levelek valami biztonságos átjárót képeztek, miközben végre ráléptem a kunyhó előtti apró lépcsőkre, és bekopogtam. Adrian nyitotta ki az ajtót.