Az égbolt szürke takaróval borított, annyira, hogy nem tudom megkülönböztetni az éjszakát a nappaltól. Nincs különbség az ég és a felhők között. Csak onnan tudom, hogy épp a nap közepe van, hogy zajt hallok kintről. Több nehéz lépést hallok, majd kiabálást, futó embereket, és amikor kinyitom a hatalmas ablakot abban a szobában, ami most már tudom, hogy Hunter sajátja, kis kölyköket és nagy farkaso