A VILÁGOM fekete és fehér, ahogy eszméletem hol visszatér, hol elhagy. Nincs idő- és térérzékem. Olyan, mintha csak a semmiben repülnék, a végtelenbe, újra és újra, míg egy energia nem kényszerít vissza a testembe, hogy aztán ismét a semmibe meneküljek. Érzem, hogy valaki mellettem van végig. Olyan, mint egy jó nap utáni, hosszan tartó érzés a mellkasodban. A boldogság, ami szédít, a halvány öröm-