SÖTÉTSÉG vesz körül, mint egy gubó, hűvös nyugalmat pulzálva a bőrömön. A széllel siklik, gyengéden simogat, mint egy lágy ölelés. Nem fagyoskodom, de a hátborzongató csend és ahogy a szél lassan fúj, mintha ráérne, jegesebb érzést kelt bennem. A világ szinte észrevétlenül, apránként halad, ahogy egyedül vágok át az erdőn. Lépésről lépésre haladok az ösvényen, amelyről tudom, hogy hamarosan a szen