Nyugodt csendben várok, miközben Hunterrel az erdőben sétálunk, élvezve a fejünk felett ragyogó nap melegét. Időnként még fúj a szél, borzolva a fák leveleit, összekuszálva a hajam, és enyhe mosolyt csalva az arcomra. Ez nem tűnik furcsának, pedig kellene. Bár olyan feszült vagyok, mint a fák, olyan merev, mint az ágak, kényelmesen érzem magam, ahogy egymás mellett sétálunk. Azt hittem, nagyon fur