„HOL kezdjük?” – kérdezi Sabrina, miközben bársonyszófájára telepszik. Olyan puha, hogy talán sosem mernék ráülni, de odaint, és a mellette lévő, kissé üres részt veregeti. Habozva tántorgok a sarkamon a kétszemélyes kanapéhoz, és épp csak annyira ereszkedem le, hogy a hátsó felem érintse az ülőalkalmatosságot. Puha. És nagyon plüssös. Majdnem hanyatt dőlök. De hamar eszembe jut, ki ül mellettem,