HUNTER egy pillanatra sem veszi le rólam a szemét, amint leülök az egyik bárszékre a konyhapultnál, és eszem a levest, amit Marmee készített nekem. A szemei követnek minden mozdulatomat, felfognak minden apró rezdülést, mint egy éhes vadállat, amely a következő lakomáját nézi. Alig bírok nyelni, nem azért, mert olyan forró a leves, hanem mert nem tudok szabadulni ettől a furcsa érzéstől, ami a szí