Hirtelen, egészen hirtelen, minden túl sok lesz. Könnyekben török ki, ismét a kezeimbe temetve az arcomat, a zokogás rázza a vállam, ahogy a tenyerembe sírok. Annyira zokogok, hogy levegőt sem kapok, és aztán pánikba esem, mert tudom, hogy ezek a kemény maffiafiúk úgy néznek rám, mint egy idiótára. De őszintén szólva, nem is érdekel – mert Christian azt kérdezi, akarom-e megmenteni Steven életét,