A következő pár óra gyorsan eltelik, leginkább azért, mert… nos, mert nem engedem, hogy sokat gondolkodjak. Helyette elfoglalom magam. – Irisz – nyög Frankie, ahogy betolakodom a szobájába, és elkezdem felszedegetni a ruhákat a földről, majd a szennyestartóba dobálom őket. – Kérlek, Irisz, nem csatornázhatod ki az összes érzelmedet házimunkába – – De igen, Frank! – kiáltom a vállam felett, kinyitv