– Igen, Iris – feleli Christian, a hangja mély és veszélyes. – Még mindig vannak módok, hogy megvédjelek. Még itt is, a világ végén. Bárcsak hagynád. – Jó – mondom, a hangom túl könnyed, túl laza. Christian összeszűkíti a szemét, próbálja megfejteni a játékomat. Koccintok felé a poharammal, majd lehúzom a tartalmát, kicsit fintorogva, ahogy égeti a torkomat. – Iris – sóhajtja, megrázva a fejét. –