– Uram? – szólal meg Andre, mintegy megmentőként, miközben mellém lép, és egy poharat fényesít. Észrevettem, hogy a kezei mindig mozgásban vannak – mindig elfoglaltak valamivel, javítanak, tisztítanak, helyretesznek. – Nos, Andre? – kérdezi Romano, a tekintetét a felelős emberre szegezve. – Hogy illeszkedik be? – Eddig jó – mondja Andre, és ahogy felnézek rá, rájövök, hogy ez nagy dicséret lehet e