– Ne becsüld le Christian barátságát, Iris – morog rám Frankie, közelebb húzva magához, miközben én a sarkamra állok és hátrafelé dőlök. – Frankie! – nyögöm fogaim között, próbálok halkan maradni, és aggódva pillantok a mögöttünk lévő irodaajtó felé, ahol még mindig egy gigantikus, félelmetes maffiafőnök van, aki azt hiszi, hogy Aperolért szaladgálunk. – Nem tudnánk ezt máshol megbeszélni?! Habozi