Violetta szeme még mindig Christian kezén pihen, amikor megköszörüli a torkát.
Christian ujjai lassan az asztallapra hullanak. Nem igazán merek lélegezni, mert… nos, mert bár nem csináltunk semmi kifejezetten rosszat…
Nem volt jó, ugye?
Ha a barátomat rajtakapnám ilyenen, pokoli veszekedésünk lenne később.
– Jössz már aludni, Christian? – kérdezi Violetta, a hangja feszült.
Christian sóhajt, felál
















