Egész nap kibillent vagyok, érzelmileg. Frankie azonnal észreveszi a kocsiban, amikor nem nevetek a viccein, amik általában mosolyra és hangos kacagásra késztetnek. De az egész út alatt le vagyok maradva, csendben vagyok, amikor nevetnem kéne, a semmibe bámulok, amikor rá kéne figyelnem. – Jól vagy, Iris? – kérdezi, a hangja lágy, amikor beparkolunk a szokásos helyünkre a Lupában. Őszintén szólva,