Én egy kicsit elmosolyodom, visszafordulok a munkámhoz, megfordítom a churrost, ahogy szép aranybarnára sülnek. "Van csokid a szobádban, Frankie?" - kérdezem, már tudva a választ. "Persze, hogy van." "Menj, hozd el - csinálok mártogatóst." Egy pillanatra tétovázik, de én nevetek, és megbököm a vádliját. "Tanulj meg osztozni" - ugratlak, vigyorogva rá. "Nincs szükségünk az egész készletedre." "Jó"