– Te – mondja Frankie fáradtan, rám mutatva, miközben becsukja maga mögött az ajtót –, semmit sem kérdezhetsz erről. Érted? És soha, de soha nem láttad. Én egész éjjel itt voltam.
Felteszem a kezem, jelezve, hogy elfogadom ezeket a feltételeket.
– Jó – motyogja Frankie, és megkönnyebbülten felsóhajt. – Lefekszem aludni – mondja, lerúgva a cipőjét és elindulva a folyosón.
– Hova mész?! – kiáltja ut
















