Christian csak legyint a kezével. – Az a lány senki – mondja, a hangja nyugodt, szinte unott. – Egy sztriptíztáncos – az a számítógépzseni, annak volt egy kis pénze egy ideig. És drága ízlése, ha érted, mire gondolok.
Egy halk kuncogás fut végig az asztalnál, ahogy én kiegyenesedem és elkezdek elsétálni, talán lassabban, mint ahogy egyébként tenném, de nem elég lassan ahhoz, hogy bárki is észreveg
















