Egy diszkrét kocsifelhajtóra hajtok, ami két elhagyatott épület közé van beékelve, és leállítom a motort. Benn, egyetlen bólintással köszöntöm a recepcióst – félig biztonsági őr, félig a fogadóasztal illúziója –, és a hátsó privát lift felé indulok. A fekete belépőkártyámat végighúzom a szkeneren. A lift zümmögve életre kel, és levisz. Abban a pillanatban, ahogy az ajtók szétcsúsznak, megváltozik