Kifújom a levegőt, próbálom elképzelni a szobát a fejemben. De a pörgés megtette a hatását. Semmi támpontom sincs. Lehet, hogy a fal felé nézek. Vagy az ágy felé. Arra a félelmetes X alakú keretre. Ez a lényeg. Nem akarta, hogy én válasszak. Azt akarta, hogy a sors döntsön. Szóval lépek egyet. Aztán még egyet. Folytatom a járást, kinyújtott karokkal, sekély lélegzettel. A tenyerem súrolja a levegő