Knox körbejárja az autót, és a kezem után nyúl. A tenyere meleg és biztos. Az enyém nem az. De hagyom, hogy fogja. – Szeretnék egy kis bepillantást engedni a múltamba – mondja. Aztán tovább ösztönöz, a sötét épület felé. Csend van itt is, túl csend, és minden lépésünkkel a kavics ropog a cipőnk alatt. A szívem minden hanggal egyre hevesebben dobog. Amikor az ajtóhoz érünk, Knox felemeli a kezét, é