Knox körbejárja az autót, és a kezem után nyúl. A tenyere meleg és biztos. Az enyém nem az. De hagyom, hogy fogja.
– Szeretnék egy kis bepillantást engedni a múltamba – mondja.
Aztán tovább ösztönöz, a sötét épület felé. Csend van itt is, túl csend, és minden lépésünkkel a kavics ropog a cipőnk alatt. A szívem minden hanggal egyre hevesebben dobog.
Amikor az ajtóhoz érünk, Knox felemeli a kezét, é
















