Amikor végre lemegyek, a lépcsőházban toporgok, próbálom számba venni az ismerős arcokat. Igen, néhányukat emlékszem arról az átkozott párkereső sütögetésről. De egy arc különösen néz rám, mintha egy csótány lennék a padlón.
Jade.
Elfelejtettem, hogy a nevelőapám Knoxnak dolgozik.
– Itt vagyok – szól Knox, már ülve, egy szelet tortával a kezében.
Odamegyek hozzá, észreveszem az egyetlen szabad hel
















