Leteszem a táskámat a kanapéra, és belesüppedek az ülésbe. Anya oldalra fordul. A szemei lágyak, de várakozóak. Vár valamire. Egy válaszra. Egy ígéretre. Talán egy csodára. „Ismerkedj meg valakivel.” Mintha olyan egyszerű lenne. Mintha csak megjelennék ezen a varázslatos grillezésen, ragyogó mosollyal néznék egy pasira, és ő lenne A Nagy Ő. Egy tökéletes külvárosi fantázia. Istenem. A legrosszabb