– Adrian, ez nevetséges – motyogtam, kényelmetlenül fészkelődve a sima, fekete autójának utasülésén. – Nem rángathatsz bele csak úgy dolgokba! – Nyugi, Mia – mondta Adrian, az idegesítően nyugodt hangján. Megigazította a nyakkendőjét, anélkül, hogy rám nézett volna. – Túléled. Talán még élvezni is fogod. – Nagyon valószínű – vágtam vissza, karba tett kézzel. – Még azt sem mondtad meg, hová megyünk