Adrian nem viccelt, amikor azt mondta, hogy nem megy el. Ebben a kisvárosban bárhová is mentem, éreztem a jelenlétét, mint egy nemkívánatos árnyékot. A pékségben, ahol a reggeli kenyeremet vettem, a parkban, ahová azért mentem, hogy kitisztítsam a fejem, és még abban a bájos kis könyvesboltban is, ami mindig is a menedékem volt. Mintha Adrian darabonként szőtte volna be magát a világom szövetébe.