A ház hátborzongatóan csendes volt, leszámítva a sarkamnak a márványpadlón kopogó halk zaját. Nem volt ez megnyugtató csend. Inkább a vihar előtti csendre emlékeztetett – egy olyan viharra, amire nem voltam felkészülve. Megálltam Adrian dolgozószobájának ajtajában, és néztem, ahogy az íróasztalánál papírokat lapoz. Felnézett, és éles szemei megenyhültek, amikor találkoztak az enyémmel. – Későn jöt