"Nem érted, ugye?"
A hangom visszhangzott a tárgyalóban, áttörve a fojtogató csendet. Nem akartam, hogy ilyen élesnek, ilyen kétségbeesettnek hangozzon, de a szavaknak saját életük volt. Adrian még csak meg sem rezzent. Csak ült ott, idegesítően nyugodt testtartással, az arca pedig, mint mindig, kiolvashatatlan volt.
Nem válaszolt. Soha nem válaszolt, amikor számított. Mintha egy falat emelt volna
















