– Ébren vagy? Egy kábult hang a fejemben épp a álmommal vitatkozott. "Miért látom Adrient az álmaimban, ez biztosan egy rémálom"... motyogtam, próbáltam visszasüppedni a maradék álomba, de a hang kitartó volt. – Mia. Ébren vagy vagy sem? Felnyögtem, a szemeim kinyíltak, és – ó, ő valóságos volt. Ott állt a szobámban, lenézett rám egy olyan önelégült mosollyal, ami túl sok volt ilyen korán reggel. – Adrian? Mit csinálsz a szobámban? – kaptam fel a vizet, felhúzva a takarót. – Kifejezetten megmondtam, hogy külön szobákban alszunk. – És így is tettünk. A vendégszobában aludtam – válaszolta simán, visszatartva egy mosolyt. – De most azért vagyok itt, mert van munkánk. Azt akarom, hogy ma éles és kész legyél. – Éles és – várj, mire kész? – kérdeztem, az elmém még mindig ködös volt. Adrian előhúzott egy kis köteg kártyát a kabátzsebéből, és átadta nekem. – Tanuld meg ezeket. Minden rajta van, amit a sajtótájékoztatóhoz tudnod kell. Pislogtam, átlapozva a kártyákat. – Sajtótájékoztató? Ezt mondhattad volna hamarabb is. – Mondtam is – tegnap este. Emlékszel, mondtam, hogy lesz egy nyilvános megjelenésünk? Sóhajtottam, túl fáradt voltam ahhoz, hogy vitatkozzak. Átfutottam a kártyákat. Az első néhány egyértelmű volt: Hol találkoztunk: jótékonysági rendezvény, Mióta vagyunk együtt: két éve. Megráztam a fejem hitetlenkedve. – Ez... nagyon részletes. "Kedvenc közös étel"? Komolyan? Adrian csak elvigyorodott. – Szeretek alapos lenni. Folytattam a kártyák nézegetését. Kedvenc közös nyaralóhely: a tengerpart. És aztán – – Várj – mondtam, felemelve az egyik kártyát. – Ki kérte meg először a másik kezét? Miért van ideírva, hogy én kértem meg először? Vállat vont, próbálva elrejteni egy mosolyt. – Számít ez? – Dehogy nem! Mert én úgy emlékszem, te kértél meg, hogy menjek hozzád feleségül. Kuncogott, láthatóan szórakoztatta a felháborodásom. – Tekintsd a előadás részének. A sajtó imádni fogja. Összeszorítottam a szemem, átlapozva a többit. – Ezt te túlságosan is élvezed. – Bűnös vagyok – mondta, a legkevésbé sem tagadva. – Van még valami, amit tudnom kell? Például, van egy Maurice nevű teknősünk vagy valami? – Csak ha akarsz egyet – mondta rezzenéstelen arccal, ami miatt mégis kuncogtam. – Jó – sóhajtottam. – Essünk túl ezen. – Gyere, készülj el. Egy óra múlva indulunk. – Megfordult, hogy elmenjen, vetve rám egy utolsó, szórakozott pillantást a válla fölött. Egy párnát vágtam az ajtónak, ahogy becsukta maga mögött. ADRIAN SZEMSZÖGÉBŐL Ahogy kiléptem Mia szobájából, tárcsáztam Robertet, a biztonsági főnökömet. – Adrian – válaszolt azonnal. – Jó reggelt. Meg kell erősítened a biztonságot a mai sajtótájékoztatón. Nem akarok meglepetéseket vagy megszakításokat. – Értettem. Valami konkrét aggály? – Nem éppen – válaszoltam, pásztázva a folyosót. – Csak győződj meg róla, hogy minden le van zárva. Azt akarom, hogy ez zökkenőmentesen menjen. – Megduplázom a biztonságot – erősítette meg Robert, mielőtt letette volna. Visszacsúsztattam a telefonom a zsebembe, mélyet lélegezve. Túl keményen dolgoztam ezért a megállapodásért ahhoz, hogy az első nyilvános megjelenésünkön minden összeomoljon. VISSZA MIA SZEMSZÖGÉBE Egy órával később a félig éber Miából Adrian Knight tökéletes menyasszonyává változtam. Megérkeztünk a sajtótájékoztatóra, ahol újságírók sorai várakoztak, a kamerák villogtak, amint kiléptünk az autóból. Fejemet felemelve tartottam, annak ellenére, hogy minden porcikám azt sikoltozta, hogy nem ide tartozom. Helyet foglaltunk az első asztalnál, és Adrian gyengéden megszorította a kezem, mielőtt a riporterek elkezdték volna a gyors kérdéseiket. – Hogyan találkoztak? – kérdezte az egyik rögtön az elején. – Egy jótékonysági rendezvényen – válaszoltam, furcsa büszkeséggel érezve, hogy emlékszem erre. – És mióta vagytok együtt? – Két éve – vágott közbe Adrian, melegen rám mosolyogva, mintha minden valóságos lenne. Már majdnem kezdtem megnyugodni, amikor megláttam egy férfit a tömegben, aki összeszűkült szemmel, egyenesen rám bámult. Nem lehet. Elszorult a szívem, amikor rájöttem, hogy Greg, az exem az. --- GREG SZEMSZÖGÉBŐL Épp céltalanul görgettem a telefonom, amikor felugrott egy értesítés: Élőben: Adrian Knight üzleti mogul bemutatja új feleségét. Kíváncsiságból megnyitottam, és ott volt – Mia, tökéletesen felöltözve, Adrian Knight mellett ülve, és úgy válaszolgatott a kérdésekre, mintha... házasok lennének? Mi a fene? Összeszorult az állkapcsom. Hogy tehette ezt? Az egyik percben velem van, a következőben pedig egy milliárdoshoz megy feleségül? Azt hitte, csak úgy otthagyhat? Betuszkolva a telefonom a zsebembe, dühösen elhagytam a lakásomat, egyenesen oda tartva, ahol a sajtótájékoztatót tartották. Szó sem lehet róla, hogy megússza ezt. --- VISSZA MIA SZEMSZÖGÉBE Épp befejeztem egy választ, amikor hangos zűrzavar tört ki a terem hátsó részében. Adriannal megfordultunk, és épp láttuk, ahogy Greg átnyomakodik az újságírók tömegén, vadul ide nem illőnek tűnve. – Mia! – kiáltotta, elég hangosan ahhoz, hogy minden mikrofon elkapja. – Mia, mi ez az egész? – Ki ez? – suttogta Adrian, kíváncsian rám nézve. Gyorsan megráztam a fejem, suttogva: – Egy ex. Adrian keze megszorult a kezemben, de Greg nem törődött vele, egyenesen rám nézett. – Még mindig a barátnőm vagy, emlékszel? – kiáltotta. – Mit csinálsz itt, mintha vele lennél? Éreztem, ahogy kifogy a vér az arcomból, ahogy tucatnyi szem fordult felém, és a riporterek morajlása felerősödött. – Mi... mit keresel itt, Greg? – hebegtem, próbálva megőrizni a hidegvérem. – Ó, ne tettess meglepettet – gúnyolódott. – Mindenki megérdemli, hogy tudja, mi folyik itt valójában. Azt hiszed, csak úgy otthagyhatsz, és elkezdheted ezt a színjátékot? A teremben egyre hangosabbak voltak a suttogások, és éreztem, ahogy a vizsgálódás felerősödik rajtunk. Adrian felém hajolt, arckifejezése nyugodt volt, de a szorítása határozott. – Maradj velem – suttogta. De Greg még nem fejezte be. – Nem verhetsz át mindenkit, Mia. Még mindig az enyém vagy. Ez az egész – ez nem más, mint egy színjáték! Mély levegőt vettem, kényszerítve magam, hogy koncentráljak. Csak egy módja van ennek véget vetni. Felálltam, a terem felé fordulva, és a lehető legvilágosabban mondtam: – Nem tudom, miről beszél ez az ember. Adrian az életem szerelme. Ő az egyetlen férfi, akit valaha is akartam, és én egyáltalán nem ismerem ezt a személyt. Anélkül, hogy vártam volna a választ, Adrian felé hajoltam, és egy pillanat alatt az ajkaimra tapasztottam az ajkait. A keze megtalálta a nyakam hátsó részét, közel húzva engem, és egy pillanatra minden más eltűnt – a villogó kamerák, a döbbent morajlások, még Greg felháborodott tiltakozásai is. A tömeg tapsban tört ki, és a kamerák ránk zoomoltak, megörökítve a színlelt csókunk minden másodpercét. De egy pillanatra egyáltalán nem tűnt színleltnek. Végül elváltunk, és Adrian rám nézett, meglepettség csillanva a szemében. Visszafordultam a tömeghez, összeszedve magam. – Adrian és én nagyon szeretjük egymást – jelentettem ki. – Aki mást mond, az... egyszerűen téved. – Ennek még nincs vége, Mia. Visszakényszerítelek magamhoz – kiabált még Greg, de a biztonságiak végre közbeléptek, kikísérve őt az épületből. Kiengedtem egy levegőt, amiről nem is tudtam, hogy visszatartom, ahogy az ajtók bezárultak mögötte. Ahogy a konferencia véget ért, és elindultunk az autó felé, Adrian szórakozott arckifejezéssel fordult felém. – Szép húzás volt az a csók – mondta, képtelen visszatartani egy mosolyt. Forgattam a szemeim, próbálva nem visszamosolyogni. – Ezzel tartozol nekem. – Ó, ne aggódj – válaszolta, az a megszokott huncutság táncolva a szemében. – Teljesen szándékomban áll visszafizetni. És ezzel kinyitotta nekem az autó ajtaját, és elszáguldottunk, magunk mögött hagyva a sajtótájékoztató káoszát – de bár sikerült elhárítanom a mai bajt, tudtam..... A dráma csak most kezdődik.