Egy kis kávézóban ültem, a meleg napsugarak lágyan világították meg az asztalt, finom spirálokban szállt fel a gőz a kávémból. A kanalam hangtalanul koccant a csésze oldalán, miközben gondolataim éppoly céltalanul kavarogtak, mint a kávé. A döntés, ami nyomasztott, olyan volt, mint egy sötét viharfelhő a fejem felett, állandó és nehéz. Adrian szavai újra és újra lejátszódtak a fejemben: a bocsánat