Ahogy beléptem a házba, Alexandra éles sarkú cipőjének hangja visszhangzott mögöttem. Nem néztem hátra, de éreztem, ahogy a tekintete a gerincembe váj. Ledobtam a kerti ollót az előszobai asztalra, szándékosan nem törődve azzal, hogy letöröljem a nyelekről a koszt. Talán szerencsém lesz, és véletlenül hozzáér. – Mia. – A hangja követett, nyugodt, de félreérthetetlenül éles. Továbbmentem, egyenesen