A lábnyomok a szoba közepénél megálltak.
Megdermedtem, a levegő súlya rám nehezedett, miközben bámultam őket.
Nem voltak nagyok – alig észrevehetők, de ott voltak. Nedves foltok húzódtak az erkélytől a komód melletti sarok felé.
Hosszú pillanatig mozdulni sem bírtam.
A kinti eső halk zúgása elhalványult a szívem dobogása alatt.
Nehezen nyeltem, a szemem az erkélyajtó felé siklott. A függönyök lágy
















