Másnap reggel arra ébredtem, hogy a telefonom szüntelenül zümmög az éjjeliszekrényen. A függönyökön beszűrődő napfénybe hunyorogva nyúltam érte, és láttam, hogy Adrian neve villog a képernyőn.
– Miért hívsz ilyen korán? – nyögtem, még félig álomban.
– Mia, nyolc óra van. Ez nem korán – hallatszott Adrian hangja, ami túlságosan is energikus volt ehhez az órához. – Megbeszélésünk van a csapattal a t
















