Ethan fel-alá járkált a halványan megvilágított nappaliban, türelme fogytán, miközben az órára pillantott. Jócskán elmúlt éjfél. A bejárati ajtó nyikorogva kinyílt, és élesen megfordult, szeme összeszűkült, ahogy Olivia belépett, még mindig munkaruhájában, a márványpadlón kopogtak a sarkai. Közömbös mosollyal nézett rá. – Végre hazaértél – mondta Ethan, alig leplezve ingerültségét. – Megmondanád,