Rachel még egy órával azután is Liamről beszélt, hogy a fiú elment. A pultnak dőlt, egy kóbor hajtincset csavargatott az ujjai között, és álmodozva sóhajtott. – Láttad, ahogy rám nézett? – kérdezte, a hangja suttogásra halkult, mintha félne összetörni az emléket. – Volt valami a szemében… mintha legalább annyira ideges lett volna, mint én. Sophie forgatta a szemét, miközben frissen őrölt kávébabba