Gabriel összeszorította az állkapcsát, miközben az anyját a folyosóra vezette, és igyekezett megőrizni a hangját, miközben a frusztráció égette a bőrét. – Anya – mondta feszülten –, tényleg azért hívtál ide, hogy itt üljek és az időmet pazaroljam erre… erre a… – Ne nevezd így – szakította félbe Mabel figyelmeztető pillantással, hangja halk, de határozott volt. – Gabriel, nem tudom, mi történt kett