Szófia keze remegett, ahogy a műanyag pálcikát bámulta, képtelen volt felfogni, amit lát. Pozitív. Terhes. Érzelmek áradata zúdult rá – sokk, félelem, szégyen… de egy csipetnyi remény és ámulat is, hogy egy apró élet gyökerezik meg a méhében. Hogy lehetséges ez? Azok után a meggondolatlan, részeg hiba után, amit néhány hete elkövetett azzal a névtelen idegennel? Az az egyetlen éjszaka, a heves szenvedély, amely darabokra törte az életét? "Ó, istenem..." A suttogott szavak elhagyták ajkait, miközben a tesztet a lüktető mellkasához szorította. "Mit fogok most csinálni?" A telefonja csörögni kezdett, a rikácsoló hang kizökkentette a döbbent hitetlenség spiráljából. Szófia összerezzent, a szíve a torkában dobogott, miközben igyekezett megnézni a hívóazonosítót. Lili. Persze. Mindent ellenére, ez a manipulatív, mérgező nő még mindig a legközelebbi barátja volt ebben a világban. Vagy legalábbis az volt, mielőtt kicsalta őt, és katalizálta ezt az életet megváltoztató fordulatot. Szófia nagyot nyelt, és akaratlanul is lecsillapította a remegő ujjait, miközben fogadta a hívást. "H-halló?" "Nos, nos, ha nem a szökött menyasszony maga!" Lili savval átitatott szavai azonnal felidegesítették Szófiát. "Végre méltóztattál válaszolni a hívásaimra, ugye?" Szófia megrándult a barátnője hangjának éles szarkazmusától. "Lili, én... sajnálom, csak annyi mindennel kellett megküzdenem azóta... nos, tudod..." "Ó, igen, mióta epikusan elégettél egy több millió dolláros jövőt azzal, hogy megcsaltad a herceget," szakította félbe Lili gúnyos horkantással. "Arról nem is beszélve, hogy a Felix birodalomba való bejutásodat is lehúztad a vécén. Zseniális húzás volt, barátnőm." Könnyek csípték Szófia szemét, miközben ismét magába szívta a valóság fájdalmát. Tényleg szabotálta az egész előre meghatározott útját egyetlen értelmetlen, önző cselekedettel. "Nem kell folyton a fejemhez vágni," fulladt ki egy kis, sértett hangon. "Hidd el, minden egyes nap megfizetem a hibám árát..." "Nos, hála istennek legalább ezért," vágott vissza Lili egy cseppnyi együttérzés nélkül. "Szegény Ethan teljesen maga alatt van, tudod. Végre készen állt arra, hogy továbblépjen, és hagyja, hogy valaki, aki tényleg méltó rá, esélyt kapjon nála." Szófia gyomra görcsbe rándult a barátnője érzéketlen szavaira. "M...Mit értesz ezalatt? Még egy hónap sem telt el." Egy éles nevetés robbant ki a telefon hangszórójából. "Édesem, te tényleg egy kő alatt élsz manapság, nem igaz? Miért is várna tovább, amikor sokkal zöldebb legelők vannak, ahová futhat?" "Lili, hagyd abba a találgatásokat, és mondd meg, miről beszélsz!" robbant ki Szófia, akinek a megtépázott érzelmei és hormonjai felülkerekedtek rajta. "Már eljegyezte valaki mást, ezt mondom," jelentette ki Lili nyersen. "A te drága ex-vőlegényed néhány hét múlva újra megházasodik. És soha nem fogod kitalálni, kivel..." Jeges hideg öntötte el Szófiát, ahogy a barátnője könyörtelen szavai mögötti implikáció világossá vált. Biztosan nem gondolja... "Ó, igen, így van," dorombolt Lili perverz élvezettel. "Az új jövendőbeli Ethan Vance feleség nem más, mint a te szeretett, édes mostohatestvéred, Olívia!" A kegyetlen kinyilatkoztatás úgy csapott Szófiába, mint egy ütés a gyomrába, elvéve a levegőt a tüdejéből. Olívia – a gyűlölködő, ármánykodó mostohatestvére, aki egész életük során folyamatosan igyekezett aláásni és szabotálni őt. Sikerült kicsavarnia Ethant Szófia alól néhány héttel a saját megbocsáthatatlan vétke után. "Te... hazudsz..." zihálta Szófia, a tagadás és a dühös könnyek elhomályosították a látását. "Nem létezik, hogy egy ilyen kétszínű kígyó elcsábíthat egy olyan férfit, mint Ethan, mindazok után, amit tett!" "Hidd el, drágám," dorombolta Lili diadalmasan. "A hírek mindenhol a közösségi médiában terjednek, ahogy beszélünk. A te drága herceged úgy döntött, hogy már nem vagy aktuális, és egy újabb modellre váltott." Szófia a fenyegető érzéssel felkapta a laptopját, és lázasan előhívta a közösségi média fiókjait. És ott volt, a szörnyű, felkapott történet minden oldalon: #VanceRebound - Ethan feleségül veszi az ex mostohatestvérét a lakodalom lemondása után mindössze 3 héttel! Mellékelve volt egy fotó, amelytől Szófia gyomra felfordult – Ethan teljesen kimerülten és tönkrementen nézett ki, de a karja birtoklóan Olívia dereka körül volt, miközben önelégült mosollyal bújt hozzá. Gyorsan végigfutotta a kísérő cikket, a szíve minden szenzációhajhász részlettel süllyedt: Az összes forró káosz anyjában Ethan Vance milliárdos legény túlélt egy szennyes nyilvános csalási botrányt, csak azért, hogy sietve ex-vőlegénye, Szófia Felix szexi mostohatestvérének karjaiba meneküljön! Olívia Felix nem vesztegette az időt, kihasználva az összetört Vance sebezhetőségét... Szófia nem tudott tovább olvasni, becsapta a laptop fedelét, miközben a hányinger viharként kavargott benne. Ez nem lehet valóság. A legrosszabb rémálma nem bontakozhat ki így. "Most már látod, nem?" Lili reszelős hangja harsogott a telefon hangszóróján. "Ő továbblépett és látványosan fejlődött, míg te csak egy szomorú, kitaszított házasságtörő vagy, akit a tömeg kigúnyol. Milyen mélyre süllyedtél, mi, Szófia?" Fehér izzó düh áradt Szófia ereiben, pillanatnyilag elhomályosítva a kínját és megaláztatását az intenzitásával. Hogy meri az a nyomorult, úgynevezett barátja így örvendezni a pusztulásában? "Fogd be a mocskos szád, te szerencsétlen boszorkány!" robbant ki, olyan erősen szorítva a telefont, hogy a bütykei kifehéredtek. "Ez az egész a te hibád az elejétől kezdve! Ha nem itattál volna le engem teljesen azon az éjszakán, és dobtál volna oda egy véletlenszerű idegennek, mint egy darab húst..." A szavak elhaltak az ajkán, ahogy a végzetes este emlékei teljes erővel visszatértek. Lili szüntelenül italt itatott vele, józan ítélőképességén túl részegítette, miközben szinte belökte egy lelkes agglegény karjaiba... "Nem én kényszerítettelek arra, hogy részegeskedve megcsald a hűséges, odaadó férjedet," vágott vissza Lili hűvösen, minden szótagból gúny csöpögött. "Ez mind rajtad múlt, és azon, hogy képtelen vagy a bugyidat a helyén tartani. Vállald a szarságaidat egyszer, te szánalmas kurva." Tüzes düh égett Szófia ereiben a vulgáris sértés hallatán. Mielőtt megállíthatta volna magát, savas mérget vágott vissza a vonal másik végén lévő gonosz nőnek. "Foghatod a képmutató, szentebb vagyok, mint te előadásodat, és dughatod fel a seggedbe, te aranyásó ribanc!" köpte, szinte remegve a dühtől. "Ez az egész a te eltorzult mesterterved része volt a kezdetektől fogva, nem igaz? Teljesen tönkre akartad tenni az életemet a mélyen gyökerező féltékenységed miatt, és most végre sikerült! Nos, remélem, úgy tudsz aludni, mint egy baba éjszaka, tudva, milyen elítélendő, lakókocsi szemétláda vagy valójában!" A vonal néhány pillanatig elcsendesedett, mindkét nő fulladozó lélegzése töltötte ki az űrt. Végül Lili hangja halálos nyugalommal csúszott ki. "Megígérem, hogy megbánod, hogy így beszéltél velem, Szófia. Ezt a szart biztosra veheted." "Nem bánok semmit, kivéve, hogy nem vágtam ki hamarabb a hazug, ármánykodó seggedet az életemből!" kiáltotta vissza Szófia, dühös köpködés repkedett az ajkáról. "Vége van, Lili! Véglegesen ezúttal, te f-" A vonal hirtelen megszakadt egy éles kattanással, Szófia a kalapáló mellkasához szorította a telefont, miközben a megaláztatás és a düh elárasztotta az érzékeit. Hogy fordulhatott ki minden ilyen teljesen, ilyen katasztrofálisan néhány rövid hét alatt? Elvesztette az egész előre meghatározott jövőjét – az üzleti birodalmat, a családja tiszteletét, a saját örökségét. És végső soron, talán a legpusztítóbb módon, elvesztette élete szerelmét, Ethant. Mindez egyetlen hülye, önző döntés miatt, amelyet egy részeges, meggondolatlan pillanatban hozott meg. Egyetlen hiba, amely teljesen darabokra törte az életét. Szófia keze ösztönösen a még lapos hasára vándorolt, ringatva a benne növekvő apró életet. A babát, amelyet egy teljes idegennel való sajnálatos, heves találkozás során fogant. Ez a gyermek volt az egyetlen, amibe kapaszkodhatott most. Állandó emlékeztető a kolosszális tévedésre, amely ilyen teljes pusztulást hozott maga után. Fogantatásának körülményei ellenére tudta, hogy hevesen fogja szeretni ezt a babát, és minden erejét abba fogja fektetni, hogy megadja neki azt a stabil, szerető életet, amelyet soha nem tapasztalt meg. "Nagyon sajnálom, kicsim," suttogta rekedt hangon, amely tele volt megbánással. "Az anyukád igazán apokaliptikus zűrzavart okozott mindenben. De megígérem neked, hogy ettől a naptól kezdve minden pillanatot azzal fogok tölteni, hogy jóvátegyem neked. Megadva neked minden gondoskodást, odaadást és feltétel nélküli szeretetet, amit egy gyermek valaha is kívánhat..."