Adora körmei félholdakat vájtak a tenyerébe, ahogy Gabriel Mercedese halkan gurult be az utcájába. A nátrium-sárga utcai lámpák ritmikus hullámokban söpörtek végig a profilján, megvilágítva a mosolya lágy ívét, azt a mosolyt, ami miatt a mellkasa bűntudattól fájdult. A kölnije – valami drága és földszagú – betöltötte a szűk teret, keveredve az autó belső terének puha bőrével. "Majdnem ott vagyunk,