Tágra nyílt szemmel bámulok a bátyámra, várom, hogy reagáljon. De Rafe csak… néz rám, arca szellemfehér, míg komolyan nem kezdek aggódni. "Rafe," motyogom, kissé előredőlve, és kezdem kinyújtani a kezem, hogy megérintsem. "Mi a fasz van, Ariel," suttogja Rafe, olyan gyorsan, hogy a szavak egybefolynak, olyan halkan, hogy alig hallom. De az érzés… teljesen világos. "Hát nem mintha én kértem volna,"