Öten állunk egy kis erdőtisztáson, félkörben a hadnagyunk körül, aki megismétli a reggel kapott utasításokat. Körbenézek, miközben beszél, csak félig figyelek, mert már tudom, mi a feladatunk. Végtére is jó a memóriám. Felnézek a fák feletti égre, és arra gondolok, hogy több időbe telt mindent előkészíteni és idejutni, mint gondoltam. Már bőven elmúlt dél, ami nem sok időt hagy nekünk a beálltáig.