A testvéremmel és az unokatestvéremmel sietek, és körbenézek a kőfolyosón, amely gótikus ívekben találkozik a fejünk felett, a jobb oldali falon elszórtan elhelyezkedő ablakokon, amelyek a tájra néznek.
Vigyorgok, mert azt hittem, megszoktam a laktanyából nyíló kilátást – de ilyen magasról? Úgy érzem, mindent látok, és a kastélyt körülvevő széles, szürke táj a maga módján kietlen és gyönyörű. Lépt
















