– Clark kadét, a maga átkozott titkaival – sóhajt Jackson, a zsebébe csúsztatja a kezét, és újra a lépcső felé indul. – Egyelőre! – kiáltok utána mosolyogva. – Jobb, ha egyelőre – mondja Jackson, megfordulva, és szigorúan végigmér egy pillanatra, ami csak elmélyíti a mosolyomat. – Mert különben… nem tudom, megverlek vagy valami. Vicsorgok, nevetve a fenyegetésen. – Jaj, Jacks, legalább tegyél maga