Luca és én az egész úton hazafelé beszélgetünk. És bár az út körülbelül öt óráig tart – a terep egyenes útnál rögösebb, ami lelassít minket –, az idő szinte pillanatok alatt eltelik. A három előttünk lévő viszonylag csendben van, vánszorognak a kilométereken át és botladoznak a kövekben a sötétben, de Luca és én elmerülünk a nevetésben. Istenem – olyan vicces, és ő is nevet a vicceimen, ami mind e